Nagyon kevés kutatás áll rendelkezésre arra vonatkozóan, hogy a véletlenszerű testmozgás vajon csökkentheti-e a rák kockázatát. És hogy mit értünk ez alatt?
A véletlenszerű tevékenységek közé tartozhat a gyalogos ügyintézés, a munkával kapcsolatos tevékenység vagy a napi rutin részét képező házimunka.
Mint ilyenek, ezek nem igényelnek extra időbeli elkötelezettséget, speciális felszerelést vagy különleges gyakorlati megoldásokat.
Egy most megjelent tanulmányban a tudósok a mindennapi életbe ágyazott, rövid ideig tartó, erőteljes fizikai tevékenységek egészségügyi potenciálját vizsgálták.
A publikáció szerint ezek lehetnek:
A kutatók új tanulmányában 22 398 olyan brit Biobank önkéntes vett részt, akiknél korábban soha nem diagnosztizáltak rákot, és akik szabadidejükben nem végeztek semmilyen strukturált testmozgást.
A résztvevők mintegy 55 százaléka volt nő, az átlagéletkoruk 62 év.
Az önkéntesek egy héten keresztül viseltek a csuklójukon aktivitáskövető készüléket.
Az ilyen nyomkövetők a nap folyamán folyamatosan és nagy részletességgel figyelik az aktivitási szinteket, így könnyedén kiszámítható, hogy a vizsgálatban résztvevők mennyit és pontosan mennyi ideig mozogtak.
A résztvevők aktivitását és egyéb adatait ezután összekapcsoltuk a jövőbeli rákos megbetegedések nyilvántartásával és más, rákos megbetegedésekkel kapcsolatos egészségügyi adatokkal a következő 6,7 évben
– mondta Emmanuel Stamatakis, a Sydneyi Egyetem fizikai aktivitás, életmód és népegészségügyi professzora a ScienceAlert online tudományos portálnak. – Ez azt jelentette, hogy meg tudtuk becsülni a rák általános kockázatát az általunk „erőteljes, időszakos életmódbeli fizikai aktivitásnak" nevezett különböző szintek, azaz a mindennapi életben előforduló, véletlenszerű mozgások alapján.
Hozzátette: külön elemezték a test 13 olyan rákos helyének egy csoportját is, ahol
a testmozgással szorosabb kapcsolat áll fenn; ilyenek például a mell-, tüdő-, máj- és bélrák.
Elemzéseik figyelembe vették a rákkockázatot befolyásoló egyéb tényezőket, például az életkort, a dohányzást, az étrendet és az alkoholfogyasztási szokásokat.
Annak ellenére, hogy a vizsgálatban résztvevők nem végeztek semmilyen strukturált testmozgást, körülbelül 94 százalékuk csak rövid, erőteljes aktivitást regisztrált. A mozgások 92 százaléka nagyon rövid, legfeljebb egyperces szakaszokban történt.
A napi legalább 3,5 perc körüli időtartamú mozgás mintegy 17-18 százalékos csökkenéssel járt a teljes rákkockázathoz viszonyítva, szemben azzal, ha valaki nem végzett ilyen tevékenységet.
A résztvevők fele legalább napi 4,5 percet edzett, ami a teljes rákkockázat 20-21 százalékos csökkenésével járt együtt.
Az olyan rákos megbetegedések esetében, mint a mell-, tüdő- és bélrák, amelyekről tudjuk, hogy hatással van az emberek által végzett testmozgás mennyisége, az eredmények erősebbek voltak, és a kockázatcsökkenés is élesebb volt
– magyarázta Matthew Ahmadi, a Sydneyi Egyetem posztdoktori kutatója. – Például a napi legalább 3,5 perc intenzív véletlenszerű tevékenység 28-29 százalékkal csökkentette a rákos megbetegedések kockázatát; míg a napi 4,5 percnél ezek a kockázatok már 31-32 százalékkal csökkentek.
Kiemelte: mind az összes rákos megbetegedés, mind a testmozgással összefüggésbe hozható ismert rákos megbetegedések esetében az eredmények világosan mutatják, hogy milyen előnyökkel jár, ha a mindennapi tevékenységeket olyan lendülettel végezzük, ami felpörgeti az embert.
A tanulmány megfigyeléses módszert alkalmazott, ami azt jelenti, hogy a szakemberek visszamenőlegesen vizsgálták az emberek egy csoportját és azok eredményeit, és nem teszteltek új beavatkozásokat. Ez azt is jelenti, hogy nem lehet ezzel közvetlenül, bizonyossággal feltárni az ok-okozati összefüggéseket.
Ugyanakkor számos statisztikai intézkedést tettünk annak érdekében, hogy minimalizáljuk annak lehetőségét, hogy a legalacsonyabb aktivitásúak nem a legegészségtelenebbek és így a legnagyobb eséllyel kapjanak rákot
– emelte ki Emmanuel Stamatakis. – Ezt a jelenséget „fordított ok-okozati összefüggésnek" nevezzük.
Hozzáfűzte: a tanulmány nem tudja megmagyarázni azokat a biológiai mechanizmusokat, amelyek alapján az erőteljes intenzitású aktivitás csökkentheti a rák kockázatát. Korábbi, korai szakaszban végzett kísérletek azonban azt mutatják, hogy ez a fajta aktivitás gyors javulást eredményez a szív- és tüdőkondícióban.
A magasabb fittség pedig összefügg az alacsonyabb inzulinrezisztenciával és alacsonyabb krónikus gyulladással.
Ezek magas szintje a rák kockázati tényezőjét jelenti.
Ahogy arra a tudósok rámutattak, a véletlenszerű fizikai aktivitásról és a rákról általában véve nagyon kevés kutatás létezik, mivel az életmóddal kapcsolatos egészségmagatartással és a rákkal kapcsolatos tudományos bizonyítékok többsége kérdőíveken alapul. Ez a módszer nem rögzíti a rövid aktivitási periódusokat és nagyon pontatlan a mindennapi élet véletlenszerű tevékenységeinek mérésére.
Az erőteljes intenzitású aktivitás és a rákkockázat területe tehát még gyerekcipőben jár, annak ellenére, hogy a közelmúltban született néhány nagyon ígéretes eredmény szerint a hét folyamán rövid szakaszokban végzett erőteljes aktivitás csökkentheti az egészségügyi kockázatokat.
Egy másik, nemrégiben végzett vizsgálatban ugyanez a kutatócsoport azt találta, hogy a napi erőteljes, szakaszos életmódbeli aktivitás előnyösen befolyásolja az általános halálozási kockázatot, valamint a rákos vagy szív- és érrendszeri okokból bekövetkező halálozás kockázatát.
A tanulmány szerint a napi 3-4 perc erőteljes, akár véletlenszerű aktív tevékenység csökkenti a rák kockázatát. Ez viszont nagyon kis mennyiség a jelenlegi ajánlásokhoz képest, amelyek szerint heti 150-300 perc mérsékelt intenzitású vagy 75-150 perc erőteljes intenzitású mozgást kell végezni.
Az erőteljes, véletlenszerű fizikai aktivitás ígéretes módja a rákmegelőzésre azon emberek körében, akik nem képesek vagy nem motiváltak arra, hogy szabadidejükben sportoljanak
– hangsúlyozta Matthew Ahmadi, kiemelve, hogy a kutatás rávilágít a technológiában rejlő lehetőségekre is.
A tanulmány szerint ezek az eredmények csak ízelítőt adnak abból, hogy
a viselhető eszközök a gépi tanulással kombinálva hogyan tárhatják fel életünk eddig feltáratlan aspektusainak egészségügyi előnyeit.
Az ilyen technológiák jövőbeni potenciális hatása a rák és esetleg számos más betegség megelőzésére is nagyon hasznos lehet.